Végre lehullottak azok a bizonyos falevelek - vagy mégsem? (2018.11.03.)

1918. november 3-án hivatalosan is véget ért az Osztrák-Magyar Monarchia számára a lövészárkokban harcolókra és a hátországban élőkre egyaránt elképesztő szenvedést és pusztulást hozó első világháború. A Padovában megkötött fegyverszüneti egyezmény pótjegyzőkönyve csak november 4-én lépett életbe, amit az olasz csapatok további előrenyomulásra és a Monarchia mintegy 300.000 katonájának hadifogságba vetésére használtak fel. Ez az ő szégyenük.

Utólag könyvtárnyi irodalmat írtak tele azzal, hogy a Magyarország területi integritását biztosító padovai egyezmény csak az olasz frontra vonatkozott-e. Tehát kellett-e Károlyiéknak Belgrádban még külön is fegyverszünetet kötni, ami viszont már jelentős területek átengedésére kötelezte Magyarországot.

A Nagy Háborúban kivérzett hadsereget le kellett szerelni, ez kétségtelen. Ám a még harcolni tudó és akaró tisztekből, valamint katonákból azonnal meg kellett volna szervezni egy köztársasághoz hű, új hadsereget. Ezt pedig a kommunista katonatanácsok befolyásától mentesen kellett volna az elsőként mindössze pár ezer fővel hazánkra törő cseh és román csapatok ellen vezetni.

Ez az, amit Károlyiék végzetesen elmulasztottak. Mert Magyarország számára bizony nem hullottak le azok a bizonyos falevelek 100 évvel ezelőtt, hisz a háború változó intenzitással bár, de még majdnem két évig folytatódott. Padova tehát LEHETŐSÉG, Belgrád HIBA, a teljeskörű leszerelés azonban BŰN volt!

A mellékelt képen a román csapatok kolozsvári bevonulása látható 1918 karácsonyán.