Hírek

Lemondás (2018.12.11.)

2018. december 31-i hatállyal – ígéretemnek megfelelően – visszaadom országgyűlési képviselői mandátumomat a Jobbiknak, annak a közösségnek, amelynek bizalmából azt nyolc és fél éven keresztül betölthettem. Hivatalos lemondásomat kizárólag a pártvezetés kérésére nem nyújtom még be. Ez a döntés annak érdekében született, hogy a mandátumom ne maradjon betöltetlen, mivel idén új képviselő eskütételére már nem kerülhet sor.

Erre a két hétre pedig még szükségem van képviselői munkám lezárásához, a folyamatban lévő ügyek befejezéséhez, illetve átadásához. A holnapi napon így még részt fogok venni az Országgyűlés ülésén, hogy nemet mondhassak a munkavállalók tömegeit megnyomorító rabszolgatörvényre, valamint megnyomhassam az igen gombot az általam előterjesztett, végül hatpárti támogatást szerzett Magyar-székely összetartozás napjáról szóló javaslat elfogadásakor.

Képviselői tisztségemről való hivatalos lemondásomat akkor fogom eljuttatni a Háznak, amikor a frakcióvezetés erre – mandátumom betöltésének ismeretében – felkér. A fideszes lakájmédia aljas, családomat sem kímélő támadásaival szemben anyagi szempontok nem motiválnak. Sőt, bár 2019. január elsejétől jogilag néhány hétre még képviselő maradok, azonban már semmilyen juttatást nem veszek igénybe, a fennmaradó időszakra folyósítandó tiszteletdíjamat pedig a Heim Pál Gyermekkórháznak fogom felajánlani, amelynek másfél éves kislányunk nagyon sok segítséget köszönhet.

Lemondásom okairól (2018.12.03.)

Amikor lemondtam parlamenti tisztségeimről, arányos felelősséget vállaltam mindazért, ami egy fél évvel ezelőtti, titokban rögzített magánbeszélgetésen elhangzott. Azzal együtt is, hogy a magyar közéletben számos, ennél súlyosabb morális és korrupciós botránynak nem volt a legcsekélyebb következménye sem. Mi azonban ebben sem mérhetjük magunkat a XX. század levitézlett pártjaihoz.

Egyedül a Jobbik méltó és alkalmas a fideszes pártállam megdöntésére és Magyarország kormányzására, ennek megvalósulását nem kívánom hátráltatni. Alapítóként tizenöt éve vagyok közösségünk tagja, amely iránt felelősséget érezve le kívánok mondani országgyűlési képviselői megbízatásomról is.

Az egyik legfontosabb és legnagyszerűbb dolog volt az életemben, hogy az elmúlt kilenc évben így szolgálhattam Hazámat. A továbbiakban is egy szabad, élhető és büszke Magyarországért küzdök majd, de már nem képviselőként. A mandátumomat pedig vissza szeretném adni annak a közösségnek, amelynek bizalmából azt megkaptam, és akik felé hálával tartozom az elmúlt másfél évtizedért.

Biztos vagyok benne, hogy az a munka, amelyet az elszakított területeinken élő magyarság megmaradásáért és gyarapodásáért végeztem, és amelyet gyermekkoromtól fogva szívügyemnek tekintek, szakmailag a továbbiakban is megfelelő módon és méltóképpen képviseltetve lesz a Jobbik frakciójában.

Megütöttem-e egy nőt? Nem! Minősíthetetlen stílusban beszéltem-e? Igen! (2018.11.28.)

Idén májusban egy belvárosi klubban durva inzultus ért, ahol egy hölgy belém kötött, velem és a társaságomban lévőkkel szemben agresszívan, fenyegetően lépett fel, mondván, hogy náciknak semmi keresnivalójuk egy liberális szórakozóhelyen. Az esetet rendkívül megalázónak találtam, de mégis jobbnak láttam távozni. A történet másnap szóba került egy baráti társaságban, ennek egy jól hallhatóan megvágott felvétele került ma nyilvánosságra.

Szeretném leszögezni, hogy az elhangzottak jól hallhatóan egy rendkívül durva és ízléstelen vicc tárgyát képezték, ami természetesen nem igaz: tettlegességre nem került sor, ez nyilván túlzás volt, amit a beszélgetés során később magam is egyértelművé tettem. A felháborodásom szülte sértő hangnemért és jelzőkért elnézést kérek mindazoktól, akikben ez joggal felháborodást kelt. A nők elleni erőszakot határozottan elítélem: soha nem ütöttem meg és soha nem ütnék meg nőt.

A magyar kormány nem szívesen beszél az autonómiáról (2018.11.16.)

A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) ülésén sem a magyarok önrendelkezése volt a legfontosabb ügy.


Évszázadnyi függetlenség évezrednyi barátság (2018.11.12.)

Roman Dmowski, a független Lengyelország egyik atyjának szobránál tartottunk közös megemlékezést Varsóban lengyel barátainkkal, a Ruch Narodowy vezetőivel és tagjaival. Köszönjük az N1TV tudósítását!


Ilyen nagy dolog a Szabadság? (2018.11.04.)

Hogy érte tíz- és tízezer tizen- és huszonéves pesti srác állt hevenyészett barikádokra, sokszor csupán egyetlen revolvert, esetleg egy Molotov-koktélt tartva a kezében és bátran belevigyorgott az utcájába beforduló szovjet tank halált hozó ágyújának torkába? Hogy érte elhagyta szeretőjét a vasöntödei munkás, a kommunista rendszer jelképe, és sietett megvédeni a hazát akkor is, ha a küzdelem reménytelennek látszott? Hogy érte könnyeivel küszködve bocsátotta útra a megtorlás elől külföldre menekülő gyermekeit az édesanya, pedig tudta, hogy talán soha többé nem látják egymást?

62 évvel ezelőtt, 1956 november 4-én másodjára is hazánkra tört a vörös horda, hogy visszakényszerítsen bennünket Moszkva igája alá. A szabadságharc elfojtása utáni években százakat végeztek ki és ezreket börtönöztek be. Kevesen bár, de élnek még azok közül a kommunisták közül, akik annak idején ügyészként vagy bíróként diákokra, egyetemistákra vagy fizikai munkásokra kértek, illetve szabtak ki halálbüntetést.

Végre lehullottak azok a bizonyos falevelek - vagy mégsem? (2018.11.03.)

1918. november 3-án hivatalosan is véget ért az Osztrák-Magyar Monarchia számára a lövészárkokban harcolókra és a hátországban élőkre egyaránt elképesztő szenvedést és pusztulást hozó első világháború. A Padovában megkötött fegyverszüneti egyezmény pótjegyzőkönyve csak november 4-én lépett életbe, amit az olasz csapatok további előrenyomulásra és a Monarchia mintegy 300.000 katonájának hadifogságba vetésére használtak fel. Ez az ő szégyenük.

Utólag könyvtárnyi irodalmat írtak tele azzal, hogy a Magyarország területi integritását biztosító padovai egyezmény csak az olasz frontra vonatkozott-e. Tehát kellett-e Károlyiéknak Belgrádban még külön is fegyverszünetet kötni, ami viszont már jelentős területek átengedésére kötelezte Magyarországot.

80 éve tért vissza a Dél-Felvidék magyarsága! (2018.11.02.)

"A magyar haza bensőséges örömmel üdvözli és a szerető anya meleg gondoskodásával öleli keblére sokat szenvedett visszatérő véreit.” - fogalmaz az országegyesítésről szóló törvény. Húsz esztendei kegyetlen megszállás, oktatási, kulturális és gazdasági elnyomatás valamint kemény fizikai megtorlás után elsőként a Felvidék és a mai Kárpátalja déli részének mintegy 750 ezer fős magyarsága tért vissza olyan történelmi magyar városokkal együtt, mint Komárom, Érsekújvár, Munkács, Ungvár vagy a Nagyságos Fejedelmet őrző Kassa. Elsőként Észak felé sikerült széttörni és lerázni magunkról a nemzetünket gúzsba kötő trianoni bilincseket, ráadásul brit és francia jóváhagyással, a német túlhatalom mellett nem elköteleződve.

Ma az 1938. november 2-án aláírt első bécsi döntésre és azokra a bátor magyar államférfiakra emlékezünk, akik kitartó munkája, a revízió sikerében soha meg nem rendülő hite és megalkuvások nélküli bátorsága nélkül felvidéki és kárpátaljai magyar testvéreink hazatérése pusztán vágyálom maradt volna.

Dicsőség a bátraknak!

Gróf Tisza István emlékére (2018.10.31.)

1918. október 31-én tört ki Budapesten az úgynevezett őszirózsás forradalom. Az ezt követően hatalomra jutott vezetők - Károlyi Mihály, a vörös gróf és bűntársai - teljesen alkalmatlannak bizonyultak az ország vezetésére. A nemzeti érdekeket félredobó és eláruló, az ellenséggel megalkuvó és a maradék magyar haderőt is szétziláló politikájuk még nagyobb káoszba taszította a háborús évek és a katonai vereség következtében kivérzett és elszegényedett Magyarországot. Ennek aztán egyenes következménye lett a Kun Béla által vezetett kommunisták hatalomátvétele, a Tanácsköztársaság rémuralma és hazánk területének idegen megszállása. Mindezen tragikus folyamatok pedig az ezeréves Magyarország szétesésében, a trianoni tragédiában csúcsosodtak ki.

Száz esztendővel ezelőtt a vértelennek hazudott forradalom legismertebb áldozataként vesztette életét gróf Tisza István egykori miniszterelnök, a dualizmus korszakának legnagyobb államférfija, akit a Károlyi Mihály által felheccelt bolsevik csőcselék gyilkolt meg.

Áldott legyen az emléke!