Napirend utáni felszólalások

Több órás várakozás, kilométeres sorok a magyar határokon (2017.04.24.)

A magyar határszakaszokon tapasztalható több órás várakozási idő csökkentése érdekében azonnali kormányzati intézkedést követeltem parlamenti felszólalásomban.


Az ukrán hatalom ismét fenyegeti Kárpátalja magyarságát (2017.03.21)

A kárpátaljai magyarságot érintő újabb fenyegetésekre hívtam fel a figyelmet mai napirend utáni felszólalásomban. A legfrissebb hírek szerint ugyanis már nem csak a nyelvhasználati és oktatási jogokat tervezik csorbítani, de a Porosenko elnök által személyesen benyújtott javaslat szerint a magyar állampolgársággal is rendelkező kárpátaljai nemzettestvéreinktől megvonnák az ukrán állampolgárságot.

Mikor lép fel végre a Kormány a kárpátaljai magyar közösséget már puszta létében fenyegető jogkorlátozásokkal szemben? Ezt a kérdést tettem fel egy hónap elteltével ma ismét az Országgyűlésben, de előző felszólalásomhoz hasonlóan sajnos a kormányzat részéről most sem kaptam választ.

Napirend utáni felszólalásom a határon átnyúló vasúti kapcsolatok hiányáról (2017.03.07.)

Több alkalommal szólaltam már fel a külhoni magyar közösségek és Magyarország közötti nehézkes tömegközlekedés problémáival kapcsolatban. Meggyőződésem, hogy Magyarországnak fontos feladata elősegíteni nemcsak a minél gyorsabb és egyszerűbb határátlépést, hanem a határ menti települések közötti utazást is, ezzel is erősítve a magyar-magyar kapcsolattartást és együttműködést.

Szabad-e bírálni Szerbia nemzetiségi politikáját? (2016.12.08.)

Ma napirend utáni felszólalásomban délvidéki ügyeket érintettem. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter ugyanis nemrégiben arról beszélt, hogy ha mindenki feleannyit tett volna a magyar nemzeti közösségekért, mint Szerbia, akkor a Kárpát-medence ma „jóval boldogabb hely lenne”. Ezért visszautasítják, hogy az uniós tagállamok arra hivatkozva próbálják lassítani Szerbia integrációs folyamatát, hogy kisebbségi ügyekben még többet várnak az országtól. Természetesen egyetértünk az uniós bővítés folytatásának szükségességével, azt ugyanakkor elfogadhatatlannak tartjuk, hogy éppen a magyar diplomácia vezetője háborodik fel azon, ha valaki bírálni meri déli szomszédunk nemzetiségi politikáját. A Jobbik szerint inkább üdvözülnünk kellene, hogy a nemzetiségi ügyek iránt egyébként meglehetősen érzéketlen EU ezt a kérdést egyáltalán felvetette.

Emlékezzünk a sztálini terror kárpátaljai áldozataira! (2016.11.22.)

Kárpátalja magyarsága az elmúlt hétvégén emlékezett meg az 1944 őszén a szolyvai gyűjtőtáborba kényszerített, ott elpusztult, illetve az onnan Szibériába hurcolt mintegy 35-40 ezer férfiról. 

Nemzetünk eme tragédiájára emlékeztem magam is az Országgyűlésben:

Gömbös Gyulára emlékeztem a Parlamentben, aki 80 évvel ezelőtt hunyt el (2016.10.03.)

Őszintén remélem, hogy hazánkat a gazdasági világválságból kivezető, országunk függetlenségét, nemzetünk gazdasági, társadalmi és kulturális felemelkedését politizálása alaptételének tekintő és a nemzeti önérdeket, a nemzeti öncélúságot hangsúlyozó egykori miniszterelnök történelmi szerepének újraértékelése hamarosan elkezdődhet majd.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom ugyanis úgy gondolja, hogy nemzeti emlékezetünkben vitéz jákfai Gömbös Gyula helye a legnagyobb magyar államférfiak között van.

Egypárti emlékbizottsággal kellene emlékezni az egypártrendszer megdöntésének 70. évfordulójára? (2016.06.13.)

Hétfői napirend utáni felszólalásomban a Fidesz egypárti emlékezetpolitikájának újabb szomorú fejezetéről beszéltem. Miközben ugyanis Balog Zoltán saját elmondása szerint méltó módon valamint a "lehetséges a szükséges viták lefolytatásával" kíván emlékezni, nemcsak az 56-os Emlékbizottság Állandó Bizottságában, hanem annak Tanácsadó Testületében, Történész Munkacsoportjában és a vonatkozó pályázatokat értékelő Bírálóbizottságban is kizárólag a Kormány kinevezettjei ülnek. Hatalmas viták várhatóak tehát, pedig volna miről beszélni!