A kommunizmus áldozatainak emléknapjára (2018.02.25.)

Az emberi történelem leggyilkosabb ideológiája több mint százmillió ember halálát okozta szerte a világon, de különösen Európában és Ázsiában. 2000 óta emlékezünk e napon, azaz Kovács Béla, a Kisgazdapárt főtitkárának Szovjetunióba hurcolásának évfordulóján a kommunizmus sokmillió neves és névtelen áldozataira.

Nekünk, magyaroknak háromszor is kijutott ebből a rémuralomból. Elsőként a vörös gróf, a tehetségtelen és tehetetlen Károlyi Mihály adta át 1919 márciusában békésen a hatalmat Kun Bélának és bandájának, hogy azok 133 napon keresztül tarthassák válogatott kegyetlenkedésekkel rettegésben a már amúgy is sokat szenvedett, a háború és a nélkülözések miatt meggyötört lakosságot. Eközben pedig Magyarország utolsó reményét is elveszítette a béketárgyalások menetének befolyásolására, sőt felmerült önálló államiságunk megszüntetése is.

Majd Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Nagy Imre és elvtársaik zúzták szét a második világháború sokkja után nyiladozó magyar demokráciát, kivégezve, bebörtönözve vagy elüldözve hazánk legjobbjait. Végül jött szovjet szuronyokra támaszkodva Kádár János, s vele kezdetét vette az 1956-ot megtorló gyilkosságsorozat, ismét százakat végeztek ki, ezreket csuktak le és negyedmillió magyar hagyta el végleg az országot. Az újbóli vérengzést pedig a „puha diktatúra”, a gulyáskommunizmus, a beletörődés, az önkizsigerelés, az anyagiassá válás és a gazdasági-technikai lemaradás, egyszersmind a hitelből fedezett relatív jólét három évtizede követte.

A XX. század három kommunista diktatúrája kivétel nélkül minden ma élő magyar emberre hatással volt, éljen bárhol a világon. Vagy azért, mert saját életét, munkáját, karrierjét akasztotta meg, vagy tette tönkre. Vagy azért mert családját semmizte, telepítette ki és nyomorította meg. Vagy pedig azért, mert őt vagy őseit elüldözte Magyarországról, pótolhatatlan veszteséget okozva ezzel a hazának. És bizony nem kivételek a rendszerváltásnak hazudott időszak után született generációk sem, hisz bérük egy jelentős része ma is a kommunisták által felvett hitelek törlesztésére megy el.

Mindeközben pedig a kommunizmus és annak öröksége máig velünk él. Velünk él a magát gyalázatosan hazug módon kereszténynek és nemzetinek nevező kormány alatt is. És nemcsak közterületeinken, mint a szabadság téren, vagy közintézményeink nevében, Szabó Ervin Könyvtárban és Rajk László Szakkolégiumban, hanem besúgóból lett bulvárfőszerkesztő, háromperes operatív tisztből lett belügyi államtitkár és Corvin-láncot kapott egykori miniszter képében is. Olyanokról van szó, akik annak idején a diktatúra fenntartásában és a társadalom megnyomorításában oroszlánrészt vállaló ügynökvilág aktív tagjai voltak. Aktáik azonban a mai napig rejtve vannak. Ígérhetem, nem sokáig. Mert április 8 után nemcsak az elmúlt nyolc évvel, hanem a kommunizmus máig velünk elő örökségével is le fogunk leszámolni.

Vesszen minden maradéka!

Tags: